2018. február 2.

« 112. » Az vagyok, aki lenni akarok! } #motiváció

*virtuális ölelés* ♡

Éppen egy ruhaüzletben bóklásztam - mivel volt még 20 szabad percem a buszig -, miközben megpillantottam egy farmerdzsekit. Nem hiszek benne, de ez tényleg szerelem volt első látásra: kicsit extrém, kicsit vagány, kicsit más. Már akasztottam volna le a fogasról, hogy felpróbáljam, mikor eszembe jutott, hogy vajon a barátaimnak tetszeni fog-e? És a családomnak? Az osztálytársaim mit fognak szólni hozzá? No és az idegenek, akikkel nap mint nap összefutok az utcán? Pontosan tudtam, hogy egy olyan darab akadt a kezembe, amit csak kevesen vállalnának be. Vettem egy mély levegőt és megkérdeztem magamtól: kinek akarok megfelelni? A válaszom az volt, hogy...

Magamnak.

Mégis mi a jó abban, ha a környezetünkben élők mondják meg, mit hordhatunk és kik lehetünk? Nem felemelőbb érzés az, ha nem kell egy ránk kényszerített álarc mögé bújnunk, hanem adhatjuk önmagunkat? Ha mindenki mások véleménye szerint élne, nem léteznének stílusok, csak egymás klónjai lennénk - ez pedig nem hangzik valami izgalmasan.

Ez az én stílusom és büszkén vállalom! Elmosolyodtam, mert tudtam, ki szeretnék lenni, aztán összegyűjtöttem az összes olyan ruhát, ami nekem tetszik és nem másoknak. Ettől a naptól fogva már nem foglalkozom azzal, hogy kinek tetszem úgy, ahogyan vagyok, s kinek nem, mert a legfontosabb: én így érzem jól magam a bőrömben, így vagyok boldog. Mindenkinek megvan a maga stílusa, hogy mit szeretünk és mit nem, mindannyian különbözünk és ez így is van rendjén. Nem kell mindenkit kedvelnünk, de utálnunk sem! Nem kell senkit sem elítélnünk azért, mert mernek önmaguk lenni. Emeljük meg kalapunk előttük és találjuk meg mi is, hogy kik vagyunk. Aztán vállaljuk fel.

Tudom, hogy többen küszködünk azzal a problémával, hogy tartunk a másik véleményétől és emiatt nem merünk teljes mértékben önmagunk lenni. Kell, hogy foglalkozzunk ezekkel a nézetekkel, de van egy határ! Nem szabad hagynunk, hogy ezek formáljanak minket. Merítsünk belőlük! Szabjuk személyre! Érezzük jól magunkat úgy, amilyenek vagyunk!

Remélem, tudlak motiválni titeket a történetemmel és nem hiába írtam ki magamból. Ti hogy álltok a témával? Meséljetek nekem kommentben, bátorítsuk egymást! ♡

Legyen szép napotok,
Thea ✌

12 megjegyzés:

  1. Ez hihetetlen, egyszerűen mindig akkor tűnik fel egy-egy ilyen bejegyzésed, amikor abszolút a padlón vagyok. Mint például most is. Jelenleg én is ezzel a problémával küzdök, igaz, nem ruhák terén. De a környezetemben mindenki csak az elvárásaival jön, de tényleg mindenki. Én meg már azt sem tudom, hogy én mit akarok, sőt, már ott tartok, hogy nem is igazán érdekel a saját akaratom, totálisan feladtam a saját boldogságomat, az a lényeg, hogy a szüleim, vagy a párom akarata meglegyen. Csak hát ezek meg ugyebár nem mindig egyeznek... Szeretnék eljutni arra a pontra, hogy azt mondom, nem érdekel semmi és senki, hanem ez az én életem, és úgy élem, ahogyan én akarom, de akkor meg vannak, akik nem hinnék el, hogy ez tényleg a saját akaratom... Bocsánat, nem rinyálni akarok, de most nagyon a padlón vagyok. :'( Mindenesetre köszönöm, hogy elolvashattam ezt a cikket, mert adott egy kis erőt. <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tudnék arról is mesélni, hogy hányszor volt olyan, mikor inkább csöndben maradtam, mert nem mertem felvállalni a saját véleményem, hiszen a többiek mást gondoltak. Vagy feladtam azt, amit igazán akartam, csak mert más erősebb volt nálam. Borzasztó, mikor mások akarják megmondani, hogy mit tegyünk! Ilyenkor nehéz saját magunkra hallgatni, de ne add fel! Beszéld meg a szüleiddel és a pároddal a problémát, meg kell, hogy értsenek, ha boldognak akarnak látni. Nem kell, hogy egyezzen az akaratotok, próbáljatok kompromisszumokat kötni.

      Örülök, hogy kiírtad ezt magadból. Remélem, minél előbb helyre jönnek a dolgok! ♡

      Mindig megérzem, hogy milyen bejegyzésekre van szükségetek. :D

      Törlés
  2. És van az a pillanat, amikor a tanszék és a szaktársaid is kicsösznek veled, mert nem vagy hajlandó arra, hogy betörjenek, de már csak röhögsz rajtuk... :D
    Szuper bejegyzés volt, és csak így tovább! ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ilyet még nem tapasztaltam! :D

      Köszönöm, igyekszem. :)

      Törlés
    2. Nagyon szuper bejegyzés lett. Velem is sokszor előfordult már, hogy csak azért vettem meg egy adott felsőt, mert a barátaim rábeszéltek és mert “egy ilyen menő rucit nem lehet otthagyni.” Pedig de. És ott is kell! Tényleg sokkal sokkal fontosabb az, hogy boldogok tudjunk lenni anélkül, hogy mások elvárásaival foglalkoznánk!
      Köszönöm a cikket!

      Törlés
    3. Ez így igaz! Gyakran észre sem vesszük, hogy mások befolyásolnak a cselekedeteinkben, pedig nap mint nap előfordul. :)
      Köszönöm! ♡

      Törlés
  3. Én nagyon gyakran édesanyám miatt éreztem/érzem azt, hogy ezt vagy azt nem kellene felvennem, így vagy úgy nem kéne hordanom a hajamat, így vagy úgy nem kellene sminkelnem. Mert megszoktam, hogy általában mindenre volt valami megjegyzése, ugyanis egyedül a stílusunkban térünk el igazán. Ezek a megjegyzései persze sose azért voltak, mert ne akarta volna, hogy úgy nézzek ki, ahogy, csak ő i s nehezen vetkőzi le a családjából hozott dolgokat. Van, hogy mondja egy-egy dologra, amit magamtól veszek meg, hogy "hát, ez elég hülyén néz ki", és hasonlók, és ezek persze nem különösebben bántóak, viszont "belémnevelt" ezzel egy olyan félelmet, hogy mielőtt megveszek valami furcsább darabot, elgondolkodom: "vajon mit fog hozzá szólni anya?" De aztán végül mindig megveszem, mert arra jutok, nem az számít, hogy ő vagy akárki más mit szól hozzá. Szeretek ugyan magamon kívül tetszeni másoknak is, de ha magamnak nem tetszek, úgy másoknak is igen nehéz :D Teljesen egyetértek a bejegyzéseddel, mindenben magunknak kell először megfelelni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Minden bizonnyal mindannyiunk életében van valaki, aki megpróbál minket személyre szabni, terelgetni, megváltoztatni és a többi. Mellettük nem is csoda, ha kialakul bennünk ez a félelem, amit te is említettél.

      Örülök, hogy így gondolod, ez a helyes hozzáállás! :)

      Törlés
  4. Jaj, annyira igazad van! Pont ezért szoktam egyedül vásárolni menni... valahogy amikor ott van velem valaki más is (anyukám, vagy a barátnőim), úgy érzem magamat, mint akit befolyásolnak. Pedig nem szabadna. Ha nem mások véleményével foglalkozna mindenki elsőként, akkor biztosan mindenki sokkal könnyebben fejezné ki magát, és mutatná meg, hogy ő kicsoda - és ezt most nem csak öltözködésre, hanem mindenre értem.

    Köszi, hogy ezt megfogalmaztad, nagyon inspiráló néha ilyet olvasni. :) <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy egyetértünk!

      Bizony, ha nem vennénk olyan véresen komolyan mások elvárásait, könnyebben lehetnénk önmagunk. Bár saját tapasztalataim alapján gyakran észre sem vesszük, hogy befolyás alatt állunk vagy éppen mi befolyásolunk. Érdekes és nehéz dolog ez. :D

      Én köszönöm, hogy elolvastad! :) ♡

      Törlés
  5. Először is, ne haragudj, hogy későn találtam ide, most van időm mindenkihez beülni olvasgatni :D.

    Szinte láttalak magam előtt, hogy eldöntöd, hogy magadnak felelsz meg, és nem másnak. Ez egy nagyon jó dolog. Sajnos nekem a kétféle stílusú ruhatáram miatt mindig kapom anyukámtól a megjegyzéseket, hogy felnőhetnék már, és ehhez hasonló társai. Sajnos még mindig nem tudom megértetni vele, hogy ez nekem miért jó, de már feladtam. Nekem így jó, és az a lényeg, hogy mindenki a saját bőrében érezze jól magát, nem igaz?
    Nagyon szeretem az ilyen bejegyzéseiket, gyakran olyan érzésem van, mintha velem is megtörténhetne (némelyik meg is történt).
    Puszi! ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ugyan, miért haragudnék? :P

      Nagyon jó vizualitásod lehet. :D Egyébként pedig: ahogy mondod! Az nem vezet sehová, ha ránk kényszerítik, hogy kik legyünk. Sokkal rosszabb, mintha önmagunk lennénk és megbirkóznánk az ellenvetésekkel. :)

      Örülök, hogy tetszett! ♡

      Törlés