2017. november 30.

« 101. » Katasztrófák hónapja? } #november

*virtuális ölelés* ♡

(Érdekes) meglepetésekkel teli volt az idei november. Néha nem tudtam eldönteni, hogy álmodom-e, vagy komolyan az történik, ami - és nem mindig rossz értelemben. Most nagyon jó kedvem van, de visszatekintve ez nem igazán volt jellemző a novemberemre, viszont ígérem, hogy kevés lesz a panaszkodás, ugyanis rájöttem, hogy túl sokat reklamálok mostanában. Mint ahogyan mondani szoktam: zárjuk ki a negatívat és fókuszáljunk a pozitívra. 😉 Végül olyan gyorsan elröppent ez a hónap is, hogy csuda. Elképesztő, hogy milyen gyorsan telik az idő... Erre pedig később visszatérünk.

Amint megszokhattátok már, először az iskoláról lesz szó. Egészen eddig a hétig teljesen szokásos volt: sokat kellett tanulni, a tanároknak túl nagy elvárásaik vannak, néhány ember lehozott az életről - nem csak a suliban -, no de itt a november vége! Azaz az elmúlt pár napban teljesen eluralkodott rajtunk a téli, karácsonyi hangulat, már a sulirádióban is karácsonyi számokat adunk, és amint hazaérek a suliból, előveszek valami jó kis karácsonyi filmet, illetve már a téli díszek is előkerültek a szekrény mélyéről. Korai lenne? NEM! 😃 Esett a hó is, innentől kezdve már tél van, jó?

Lássuk csak, mi történt még ebben a hónapban. Hogy őszinte legyek, semmi extra, amit érdemes lenne megemlítenem. Blogolás téren sincs fejlemény, habár voltak olyan napok, mikor majdnem elmaradt egy-két bejegyzés, mert annyira nem volt időm gép elé ülni, viszont szerencsére mindig sikerült valahogyan megoldanom. A novemberi » BLOGAJÁNLÓT « pedig majdnem elfelejtettem, de gyorsan félbehagyom ezt a bejegyzést és megírom, szóval nektek már frissült is és mehettek olvasni. Persze szigorúan csak eme összegzés után. 😜

Legjobb élmény: A hó, ami valamelyik nap - tegnap? - esett. Imádom.

Szeretném elfelejteni: A bunkó buszsofőrt, aki belém kötött, én meg csak tátott szájjal néztem, hogy veled meg mi van haver.

Különleges emberek, akikkel találkoztam: Egy összevont órán megismertem egy lányt az évfolyamból, akivel egyből megtaláltuk a közös hangot és témát: kibeszéltük a közös ellenségünket, akit teljes szívből utálunk. És ott már komoly bajok vannak, ha én utálok valakit... De a lány jó fej volt, jó volt vele beszélgetni.

Emlékezetes pillanatok: ebben a hónapban is megúsztam a feleléseket ⏩ imádom, mikor a barátaim elkísérnek a buszmegbe 😍 ⏩ a már említett meglepetések, amiket nem fogok elmesélni, bocsi ⏩ tudom, hamar kifogytam, de ahhoz képest tényleg baromi monoton volt ez a hónap ⏩ ja és amúgy voltam Szerbiában

Ebben a hónapban nem tettem: Passz, nincs ötletem. 😆

A jövő hónapban jobban csinálom: Valahogyan meg kellene tanulnom beosztani az időm...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése