2017. június 1.

041. Szerencsére vége... } #május

Te jó ég! Olyan rég jártam errefelé, hogy talán még egy icipicit ki is zökkentem a blogolásból. Persze gondolom, megint csak túlzok, de nem lepődnek meg, hiszen azt sem tudom, hol áll a fejem. Most minden miértre fény derül... Kössétek fel a gatyátokat.

Kezdjük az elején: május elseje, kaptam májusfát... A barátaimtól. Méghozzá egy gallyat odakötözve a kerítésünkhöz, rajta himbálózó szikszalag cafatokkal. 😃 Minek az embernek ellenség, ha vannak barátai, nemde?

A hónap első heteiben olyan beteg voltam, de olyan! Két hétig kerültem az iskolát, mert semmi máshoz nem volt erőm, csak a fekvéshez. Még a blogolásra sem tudtam rávenni magam, ezért volt az, hogy fel sem néztem ide. És miközben betegeskedtem, olyan brutális időjárás volt kint, hogy tojás nagyságú jég esett felénk. Tudom, össze-vissza rizsázok, de túl rég írtam már és túl sok minden történt. 😂

Mielőtt még belecsobbannánk a mély vízbe, vagyis hogy mi történt velem az iskolában májusban, egy kis bloginfó. Nem tudtam nem észrevenni, hogy a statisztika rohamosan nőtt és nőtt és csak nőtt, plusz csomó-csomó kedves szót kapok tőletek, amiket csak - tátott szájjal - köszönni tudok. ♡ Nem csak ezért volt mérföldkő a május a blog életében, hanem azért is, mert felkerült a második kinézet, szigorúan a nyárra hangolódva. Imádom!

És a suli. Év vége van, elérkeztünk az évfolyamvizsgás, próbaérettségis (ki hogyan nevezi) időszakhoz, ami annyit tesz, hogy magyarból és matekból érettségit kell írnunk, persze nem élesben, de hármas súlyozású jegyet kapunk cserébe. A magyarral nem volt gond, ebből a tantárgyból már évek óta tartanak évfolyamvizsgát és úgy szokott kinézni, hogy kézbe kapjuk az érettségi tételeket, amiket ebben a tanévben érintettünk, kidolgozzuk őket, majd a vizsga napján tételt húzunk és felelünk, akárcsak az érettségin. Egyébként ezen már túl vagyunk, hat tételből ötöt bevágtam, szerintem Csokonai bácsit soha az életben nem fogom megtanulni. Lényeg a lényeg, Petőfi tájverseit húztam és olyan kövér ötösre „leérettségiztem”, mint a pinty. Juhééé.

Na de a matek! A dolgok nem úgy alakultak, ahogyan kellett volna. A magyar vizsgát mindig csak az az évi anyagból kérik számon, míg a matekot két év anyagából írtuk volna, s itt jön a bibi: magyar órán elmeséltük, hogy a másik vizsga hogyan fog zajlani - egy héttel előtte -, a magyartanárunk pedig egyenesen fel volt háborodva, ugyanis mint ahogyan említette, nincs benne a pedagógiai tanmenetben, hogy lehetne két éves anyagból íratni 12. évfolyam előtt. Ráadásul a matektanárok be sem jelentették az igazgatónak, hogy ilyen nagy volumenű dolgot terveznek, úgyhogy lett is felháborodás, panaszkodás és agyalás, hogy hogyan intézzük el, hogy ne írjuk meg, mivel amúgy sem tud senki semmit, hupsz. Az egész évfolyam örült, hogy van okunk elhalasztani a vizsgát, csak éppen senki sem merte elvállalni, hogy panaszt tegyen a vezetőségnél. Pipa voltam, nem volt kedvem lerontani a matek jegyeimet, szóval én voltam az, aki kinyitotta a száját. Megmondom őszintén, tudtam, hogy ez rossz ötlet lesz, mert jóval előbb ki kellett volna találnunk és nem az utolsó pillanatban kellett volna intézkedni, de nem akartam, hogy egy egész évfolyam járjon pórul, így csak én szívtam meg. Bizony, mert hatalmas balhé lett belőle. Bementem a titkárságra beszélni az igazgatóval ez ügyben, ő ment tovább a tanárokhoz és elintézte, hogy ne legyen matek évfolyamvizsga.

Örültünk egészen addig, amíg a három matektanár beszélgetésre nem hívott engem. Csak engem. Gondolom az igazgatótól nem kaptak buksisimit, mert azzal jöttek, hogy miért nem hozzájuk fordultunk, ha problémánk volt. Egyfelől jogos, másfelől meg egyáltalán nem, mert ha meg szerettük volna beszélni velük, meg sem hallgattak volna. Na mindegy, kicsit fekete báránynak érzem magam, főleg, hogy egyre több pletyka kering rólam - bár nem sokan tudják, hogy én voltam a tettes, szóval elég vicces így. Nagy port kavart a téma, de legalább nem kaptam hármas súlyozású matek egyest.

Ezért nem volt időm szinte semmire + az év végi hajtás... Most pedig jöhet az összegzés.

Legjobb élmény: Jó kérdés. inkább csak a negatív dolgok maradtak meg ebből a hónapból, viszont a barátaimmal sokat lógtunk együtt, szóval legyen ez, mert imádom őket.

Szeretném elfelejteni: Még szép, hogy a matek vizsgás incidenst. Vagyis jobb lenne, ha a tanárok feledkeznének meg rólam.

Különleges emberek, akikkel találkoztam: Passz, tényleg nincs ötletem.

Emlékezetes pillanatok: májusfa a barátaimtól ⏩ nyársalás szintúgy a barátaimmal ⏩ rengeteg tantárgyból javítottam ⏩ elmaradt vizsga ⏩ fáradt vagyok de nagyon, lol

Ebben a hónapban nem tettem: Nem vásároltam rövid gatyákat, pedig nagy szükségem lenne rájuk, meg egy kis barnulás sem ártana meg, borzasztó hullaszínem van.

A jövő hónapban jobban csinálom: Nem hagyom befolyásolni magam, a saját gondolataim fogom érvényesíteni.

2 megjegyzés:

  1. Örülök, hogy ahol én voltam középiskolás, ott senki sem erőltettek soha ezt a próbaérettségit :D (persze, azóta lehet ez megváltozott). Meg szerintem a májusnak nem is erről kéne szólni, nálunk ilyenkorra már minden tanár rég az éppen érettségiző osztállyal volt elfoglalva, a többi évfolyamból meg csak azt zaklatták, aki kétesre vagy bukóra állt.
    De szerintem jól tetted, hogy a sarkadra álltál, meg nyilván a pedagógiai tanmenet sem poénból van.

    VálaszTörlés
  2. Na igen, jó lenne, ha ilyenkor már minket sem zaklatnának a tanárok, de mi konkrétan még az utolsó héten is fogunk témazárókat írni. :D

    VálaszTörlés